Ülök a gép előtt, híreket hallgatok, egyszer csak három kopogás.
Na engem nem baszol át, gondoltam magamban, én nem a kolléga vagyok, tudom hogy ez eropolis hangjelzés.
Keresem  a kiváltó okot, de minden üres.
Megismétlődik a hang, de most mint ha csak kettőt koppant volna.
Csak átbaszott, ez kintről jön...
Kinyitom az ajtót, sehol senki.

Hmm.  Újévi feladvány.
Kamera visszanéz, hát itt van két szarka, próbálják csőrrel kikalapálni a bádogtálból a belefagyott macskakaját.  :-D

Kicsit feszülten indult az újév.
Már hajnalban kellett egy nyugibogyó, ami után nem nagyon sikerült zárni a gyógyszeres dobozt, és mivel a gyógyszer lassan hat, így a doboz sínylette meg a hatóidő elnyúlását.
Aztán mikor elszállt a gőz -pár műanyag darabbal együtt- meglett a záródás akadályozója.
Egy marék óvszer.
Minden táskám meg van tömve velük. Nem mint ha menetrenden kívüli kamatyra számítanék, egyszerűen praktikus.
Szinte bármire jó ha az ember megszorul, lehet vele víztől védeni a dolgokat, tömítésnek használni, tüzet gyújtani vele, de megesett még a Golfos időszakban hogy generátor-szíj helyett alkalmaztuk hazáig.
(Érdemes lett volna a szerelő arcát lefotózni mikor meglátta.)

Ennek ellenére kapom rendesen Nőmtől az ívet, valahányszor meglátja.
És fel is merül bennem mindig a kérdés:
Mi a jobb?
Ha ott a pasidnál az óvszer, de "legalább felhúzza ha félrekefél, és nem hoz haza minden szart"?
Vagy "nincs nála, mert nincs rá szüksége" de amúgy meg lehet hogy csupaszon dugja a "szutykost", aztán hordja haza a meglepit?

És amúgy jó reggelt, jó étvágyat...

Mentem végig a folyosón, a lakásom előtt, és megakadt a szemem a velem szemben lévő lakás hatalmas ablakában egy apró pici mancsra. Közelebb hajoltam megnézni, és közben nem vettem észre az ajtón kilépő idős kínai hölgyet. És ő sem engem.

Jól a frászt is hoztuk egymásra.


Beszélgetni kezdtünk, és kiderült hogy a pici mancs tulajdonosa egy Pinscher, aki épp dokihoz készül, mert kedvetlen. Ekkor már a lakáson belül voltam, néztem a kicsi blökit, ahogy szinte elveszik a kitömött ocelot ölében.

Fura volt hogy valaki ilyet tart kutyafekhelynek, de tényleg nagyon jól ki volt tömve, teljesem úgy nézett ki mint ha élne.

Tapintásra is meleg, életszerű volt.

Meg ahogy rávágott a kezemre, az is nagyon életszerű volt.

A következő pillanatban már a hátamon kapaszkodott a hatalmas állat, és csak sok évnyi macskatartás mentett meg a pániktól, mert éreztem hogy nincsenek kint a karmok, szóval csak játszunk.

Néni is nyugtatgatott hogy nem bánt, csak egy nagy cica.

Én meg rajongom a nagy cicákat.

Akartam csinálni egy fotót, ahogy csimpaszkodik a hátamon, és játsziból harapdálja a tarkóm, elküldeni Bettnek, mert tudom hogy ő meg gyűlöli ha háziállatként tartják a nagymacskákat, még videón se szereti nézni.

Elővettem a telefonomat, lőttem pár fotót, nézem a képeket az új Iphone kijelzőjén, és....


...rájöttem hogy én most álmodok.

Mert elhiszem hogy egy kirakat méretű ablak van a szemközti lakáson.

Azt is simán el tudom hinni hogy egy öreg kínai nő ocelotot tart benne, és én ezt eddig nem szúrtam ki.


De hogy én veszek egy Iphone-t az annyira kívül esik a logikus világon, hogy azonnal felébredtem.

Kicsit sajnálom hogy bent ragadt a fotó.

Mondtam is Bettnek hogy ha majd lefekszik -jövőre- feltétlen nézze meg az üzeneteit. :-D :-D

Lesz meglepi. :D :D

Ez egy hosszú nap volt.
A szokottnál is egy órával korábban keltem, a délelőtt elszaladt az itthoni melóval.
Bettért délre mentem, Ott már szaladgált felfele a vérnyomásom. Mint ha minden hétvégi sofőrt elém navigáltak volna. Nem vagyok gyorshajtó, de amikor 50-es táblánál 30-al tötymörgünk akkor elkelne az extra nyugibogyó...
Ehhez még jött pár apró bosszúság, majd a fiam szalagavatója. 
Kicsaptak elém egy felvételt ahol összevágták a fiam elmúlt 5 évét. Amiben -hétvégi apukaként- nem voltam annyira benne, mint amennyire kellett volna.
Gyűlt az ideg.

Majd újra autó.Havi BDSM találkozó.
Be a 13.kerületbe. 
A budai alsó rakparton keresztül.
Pestszentlőrincről indulva. 

Formálódott egy kitépett kormány általi mészárlás...

Valami csoda folytán megérkeztünk a buli helyére, ahol a negyedik tömb-kerülés után kicsúszott a számon hogy befejeztem a napot, megyünk haza ha nem lesz 10 méteren belül egy parkolóhely. 

Hallottam ahogy fortyog az agyvizem.

És az utolsó pillanatban ott a parkolóhely. Fizetős, de itt már aranyban is kifizettem volna. 
(Mondjuk ha jobban átszámolom...)

Menjünk bulizni. Tökéletes a hangulatom. 
Nem baj ha nincs korbács, bárki hátából hasítok, megfonom, aztán azzal verem el.

Nőm jól fejlett intuíciója révén megérezte ma nem esne jól neki ha ütleg kerülne a kezembe, így felvetette hogy mi lenne ha én ma csak néző lennék.
Majd M. (a barátnője) elfenekeli. 

Na ez egy érdekes gondolat. Nem kell meghajtani a vállam, az jó.
Nőmnek fájni fog, amit szeret, tehát jó.
M. fenekelhet, tehát jó.
Tuti buli.

És tényleg. Volt fenekelés, volt simogatás, volt nyöszörgés minden verzióban.

Meg nézőközönség is szép számmal.

Szerintem ezt beállítjuk ismétlődő eseménynek...

Kiszaladtam mosdóba, addig elővigyázatosságból lecsuktam az ablakot a tálcára.
Jövök vissza, egy idősebb kolléga áll az ajtóban, és nézelődik kifele.
Kérdezem tőle mit csinál, erre mondja hogy "valaki szórakozik vele, már háromszor kopogtattak, de soha nem áll senki az ajtóban"!  :-D :-D :-D
(Valaki privire hívott)
Mondtam neki hogy nyugodtan menjen vissza melózni, majd én elkapom a vicces embert. :-D

Életem során jó sok időt töltöttem ilyen és ehhez hasonló társkereső oldalakon.
Mivel az ilyen ismerkedés során ki van zárva a legtöbb érzékszerv, az ember megtanul nagyon odafigyelni a maradék információmorzsákra. Beszédstílus, reakciók, hangulatváltások. Minden ami közelebb visz a másik személyiségének megismeréséhez.
Én ebben nagyon jó voltam. Elejtett félszavakból tudtam mikor kell maradni, és tovább próbálkozni, mert van valami kincs mélyen elrejtve, vagy mikor kell nagyon gyorsan elengedni a próbálkozást.

Aztán megismerkedtem a mostani párommal, és elkényelmesedtem. Elfelejtettem figyelni a környezetemben lévő nők reakcióira. (Nem volt nehéz, nem maradt túl sok nő a látóteremben.)

Pár napja tetten értem egy kolleginát, amint megkárosítja a céget.
Pitiáner dolog volt, a pillanat szülte, nem is volt olyan nagy az érték. 
De a szabályzat szerint azonnali elbocsátás járna érte.
Mérlegeltem, és úgy döntöttem karácsony előtt kell a faszomnak ez az egész hercehurca, jeleztem neki hogy lebukott, vagy helyrerakja a dolgokat, vagy elkapom.
Rettenetesen megijedt, vihar-gyorsan rendet rakott maga körül.
Részemről itt le volt tudva a dolog, nem egyedi eset, az emberekben még benne van az "átkosból" megmaradt mentalitás.

Azonban nem sokkal később megjelent az irodámban. Ez már szokatlan, az én irodámba csak felettesek, vagy beidézettek jöhetnek be. Nem is nagyon kívánkozik oda senki.
De ő jött.
Megköszönte hogy nem rúgtam ki, megígérte hogy nem lesz több ilyen, és elmondta, nagyon fontos neki hogy megértsem mi volt a kiváltó ok.
Leültettem, és elkezdett mesélni.
Nem részletezném, volt szó egy frissen -nem szépen- lezárt kapcsolatról, egy teljes újrakezdésről, az azzal járó pánikról, és bizonytalanságról.Szóba kerültek a "szemét pasik", kapcsolati, és munkahelyi szinten egyaránt.
Jó hosszan beszélt, közben többször könnybe lábadt a szeme.
Végighallgattam, megvigasztaltam, próbáltam jobb kedvre deríteni.

Észre se vettem merre tartunk. Régen ezt sokkal hamarabb kiszúrtam volna.
Most csak akkor eszméltem mikor elkezdte simogatni a kezem.
Mint ha felkapcsolták volna a villanyt. Akkor tűnt fel hogy ki van pirulva, hogy csillog a szeme, hogy megváltozott a mosoly. 
Sarokba szorítottam saját magam.

Hatalmas mázlim volt, ez volt az a pillanat ahol ránk nyitottak, így ki tudtam menekülni a helyzetből. 
Gyorsan leraktam a lantot, és irány haza.
Beszámolok nőmnek, erre nekiáll nevetni. 
"Nem fogok féltékenykedni, mikor egy kis kézsimogatástól is megfutamodsz!"
Basszus, a következőt hazaviszem...    :-D